Mindannyian Testvérek Alapítvány
Afrikai Projekt
Üdvözlünk oldalunkon!
Adományozz
Köszöntők
Dr Székely János, Szombathelyi egyházmegye püspöke
Római tanulmányaim alatt egy nyáron másfél hónapot töltöttem Afrikában, Bissau Guineában. Az olasz egyház nagyszerű kezdeményezése az, hogy sok fiatalt kijuttat a missziókba, főként Afrikába, hogy segítsenek, és hogy táguljon a látásmódjuk, nyíljon a lelkük.
Mi kutakat ástunk, ugyanis Afrika egyik nagy problémája a tiszta ivóvíz hiánya. Számomra döbbenetes élmény volt az, amit ott láttam. Láttam olyan kisfiút, aki egy kis pénzt kapott egy külfölditől, azonnal futott a piacra, és kenyeret (!) vett rajta. Úgy ropogtatta boldogan a friss kenyeret, mintha csokit enne. A búcsúzáskor egy másik gyerek azt mondta nekem, hogy lenne egy nagy kérése: egy tornacipőt küldjek neki, mert nincs cipője.
Láttam a nagy nyugati cégek döbbenetes jelenlétét mindenütt; óriási hasznokat visznek ki az országból, és filléreket fizetnek a munkásaiknak, vagy az ottani államoknak. Ugyanakkor láttam az afrikaiak vidámságát, az ottani születő egyház fantasztikus életerejét is. Láttam olyan keresztény tanítót, aki nap mint nap 140 gyereket tanít egyedül. Délelőtt a kicsiket, délután a nagyokat tanítja egy nagyobbfajta kunyhóból álló „iskolában” gyakorlatilag ingyen, lelkesedésből.
Láttam nagy lelkesedéssel éneklő hívő közösségeket szerte az országban. Keresztények ezreit, tízezreit, akik nem törődtek a szúnyogok állandó támadásaival, a nyomorukkal, betegségeikkel, hanem nagy hittel és örömmel dicsérték az Istent. Láttam olyan családapát, aki a maga öt gyermeke mellé gondolkodás nélkül odavette az elhunyt testvére négy gyermekét is, és szeretettel nevelte őket.
Úgy gondolom, hogy a „Mindannyian testvérek” programon keresztül fogunk adni egy kicsit, de sokkal többet fogunk kapni.
Varga László, Kaposvári egyházmegye püspöke
„A megroppant nádszálat nem töri össze” (Iz 42,3)
Kedves Látogató!
Mivel Isten a szeretet, az irgalom, s az Ige is szeretet, és irgalom, a János evangélium bevezetőjét így is olvashatjuk: Kezdetben volt az Irgalom. Minden a Szeretet által lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. Az Irgalomban élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be.
Mi következik ebből? Teremtett létünk forrásvidékénél az Irgalom és a Szeretet áll. Az Irgalomban és a Szeretetben áll fenn minden. Ahol nincs szeretet, ott kihűl az élet, és elviselhetetlenné válik, ott minden nagyon nehéz lesz. Ezért vissza kell térni a szeretethez, az irgalomhoz, a forráshoz.
A szeretet és irgalom az a világosság, amely a sötétségben világít. Amikor találkozunk a sötétséggel nem szidni kell, hanem világosságot gyújtani. Mivel az Irgalom fiai és leányai vagyunk és mindnyájan testvérek, hatalmunk van arra, hogy minden körülmények között a szeretetet, az irgalmat válasszuk.
Térjünk tehát vissza a forráshoz, higgyünk az irgalomban, fogadjuk be és árasszuk másokra. Lehetőleg minél több emberre, még az ellenségeinkre is. Hiszen ezt tette az is, aki maga az Irgalom, a Szeretet. Akkor Isten dicsősége felragyog és Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, be fogja tölteni a szíveteket.
Ezekkel a gondolatokkal köszöntök minden érdeklődőt a „Mindannyian testvérek” weboldalán.
Andrásfalvy János – szalézi rend
A Szalézi Missziós Önkéntesek
elkötelezett fiatalok, fiatal felnőttek (18+), akik számára lehetőség nyílik, hogy szalézi közösségekkel együtt éljenek és dolgozzanak szerte a világban, segítsék a fiatalok között végzett munkájukat, miközben megtapasztalják, milyen az élet Magyarországon kívül. A küldetések egy hónaptól két évig is tarthatnak. A küldetés előtt rendszerint hat alkalomból álló képzési folyamaton kell résztvenni.
Ivanics M. Andrea SSND tartományfőnök nővér
Kedves Érdeklődő!
Örömmel köszöntöm Önt honlapunkon a Boldogasszony Iskolanővérek nevében.
Rendtársaimmal 30 országban szolgáljuk Isten népét. Különösen is megérinti szívünket az embertársaink körében megtapasztalt ínség. Rendünk tagjai elkötelezetten, életveszélyt is vállalva dolgoznak Afrika, Dél-Amerika és Ázsia több országában. A Szentlélektől indíttatva bátran fordulunk a peremen élő, kiszolgáltatott, erőszakot szenvedett, anyagi, lelki, szellemi nyomorban élő, élelem-és vízhiánnyal küzdő, az oktatási lehetőségektől elzárt embertársaink felé. Arra a szolgálatra köteleztük el magunkat, hogy nevelőként az élet méltóságára és az egész teremtett világ védelmére neveljünk, ezért szót emeljünk és cselekedjünk.
Rendünk számos nemzetközi szervezettel (pl.: AFJN, JPIC, SEDOS, SWSS) és szerzetesrenddel működik együtt annak érdekében, hogy felhívjuk a jóléti társadalmak tagjainak figyelmét arra, „nem tehetünk úgy, mintha egészségesek lennénk egy beteg világban.
A Földanyának okozott sebek bennünk is véreznek.” Valljuk, Isten támogató kegyelmével, az emberek közötti egység erősítésével és közös erőfeszítéssel előmozdíthatjuk és ápolhatjuk azokat az értékeket, melyek Isten uralmát teszik láthatóvá szenvedő bolygónkon.
Lobmayer M. Judit SSND
A Boldogasszony Iskolanővérek Kongregációja egy kis bajor városkából indult 1833-ban, de igen gyorsan elterjedt az egész világon. Afrikába ugyan csak az 1970-es években érkeztek iskolanővér misszionáriusok, de már alapítónőnk, Gerhardinger Boldog Terézia anya is nevelt afrikai gyermekeket.
1855-ben ugyanis egy kairói püspök úgy próbált az emberkereskedelem ellen küzdeni, hogy megvásárolt rabszolga gyermekeket. A kislányokat németországi szerzetesnők gondjaira bízta. Így fogadtak be az iskolanővérek is számos fekete kislányt müncheni iskolájukba. Sajnos ez a kísérlet nem sikerült, mert a gyermekek nem tudták elviselni a környezetváltozást, és korán meghaltak. Csak egy maradt meg közülük 34 éves koráig. A nővérközösségben élt, részt vett a szolgálatukban. Különlegességnek számított a bajor fővárosban, Fekete Helénának nevezték el.
Ma az iskolanővérek Afrika hat országában, Gambiában, Ghánában, Nigériában, Kenyában, Sierra Leonéban és Dél-Szudánban szolgálnak. Többen jártak közülük hazánkban, és több magyar iskolanővér is megfordult már Afrikában.
Az afrikai nővérekkel való kapcsolat engem megtanított egy fontos dologra. Korábban úgy gondolkodtam, hogy Afrikának szüksége van ránk. Ez részben igaz, és fontos is, hogy összefogjunk értük, segítsük őket. Rájöttem azonban, hogy nekünk is szükségünk van Afrikára, az ő segítségükre, támogatásukra. Tanulhatunk tőlük. Elsősorban életszeretetet, életbölcsességet, eleven keresztény hitet.
Találkoztam olyan iskolanővérekkel, akik Afrikában voltak misszióban. Közös volt bennük, hogy mind „megfertőződtek” Afrikában: visszavágytak, rengeteget gondoltak vissza, hiányzott nekik Afrika. Mert olyan sokat kaptak Afrikában, miközben azért mentek oda, hogy ők adjanak.
A Mindannyian Testvérek Program is azért született meg, mert vannak köztünk olyanok – többek között Székely János püspök atya -, akik ebben az értelemben „megfertőződtek” Afrikában. Azért is jön létre ez a program, hogy az afrikaiak életszeretetéből, életbölcsességéből és élő keresztény hitéből mint erőforrásból merítsünk, kövessük példájukat.
Nem véletlen, hogy jelenleg Afrikában van a legtöbb szerzetesi és papi hivatás. Igaz ez a mi rendünkre is. A jelenlegi nemzetközi novíciátusban nyolc afrikai és két magyar novícia képződik.
Budapesti rendházunk nappalijában egy afrikai jel van kitéve a falra. E jel az afrikai keresztények titka. E jel mindent megmagyaráz életszeretetükről, életbölcsességükről, élő hitükről. A jelentése: ISTEN MINDENEK FELETT. Ebben bíznak, és ha kell, ezért a vértanúságot is vállalják. E jel szerepel az afrikai iskolanővérek egyenruháján. Ahová mennek, ezt hirdetik jelenlétükkel: ISTEN MINDENEK FELETT.
Most, amikor arra szántuk el magunkat, hogy testvéri kapcsolatba lépünk Afrika népével, támogatni szeretnénk az ott élőket, ne feledjük, hogy eközben mi is tanulhatunk tőlük, például ezt az igaz mondatot: ISTEN MINDENEK FELETT.
Deák Hedvig OP
A magyarországi domonkos nővérek rendje része a világméretű domonkos családnak. Rendalapítónk, Szent Domonkos, még fiatal egyetemista korában eladta értékes könyveit, hogy árukból a rászorulókon segíthessen egy éhínség idején. Azóta is a rend öröksége a compassio, együttérzés. Szeretnénk, ha a ránkbízottakban is megszületne a felelős együttérzés azok iránt, akik rászorulók.
A domonkos rend jelen van az egész világon, és afrikai nővéreink tanúságtétele, bátor helytállása akár polgárháborús helyzetekben, példa és erőforrás. Jó lenne, ha itthon Magyarországon erre is jobban rányílna a szemünk.”
Adományok