Már több alkalommal kifejeztem köszönetemet, hálámat, hogy a Föld második legszegényebb országában élő árváknak segítettetek.
Talán nem is érzékelitek, hogy támogatásotok milyen nagy segítség.
A Mbunda-i árvaházban, Kongó közepén, a szavannán (ahol már a madár sem jár) először 2020-ban jártam.
Éhező, „sovány” gyerekekkel találkoztam, akik a különböző, Afrikára oly jellemző betegségektől szenvedtek,
de különösen a malária tünetei voltak sokkolóak számomra.
Első látogatásomkor a gyerekek még csak a földön tudtak aludni.
De mindezek ellenére a sorsuk valamivel jobb volt – a kint élő szerzetes Nővéreknek köszönhetően-, mint a többi e vidéken élőknek.
Ezeknek az árváknak még jutott némi élelem és volt kevés esélyük, hogy a maláriás rohamkor orvossághoz jussanak.
KÖSZÖNET Mbunda-ból